Kisbabánk háborítatlan születése utáni percek és órák története

Szülés előtt nem is gondoltam arra, hogy vajon kisbabánk kinek a kezébe kerül leges-legelőször mikor megérkezik a világra. Nem tudtam, így nem is vágytam rá, hogy az első érintés, amit megérez az enyém legyen. Így mikor a szülésznő (Hasilló Annamari)♥)  épp csak megtartotta őt, úgy, ahogy a világra csusszant, és én foghattam őt kezembe és emelhettem, ölelhettem magamhoz, az olyan volt, mintha egy ajándékot kaptam volna. Egy olyan ajándékot, amiről nem is tudtam, hogy létezik! Örökre szívembe zártam azt a pillanatot… A baba nem sírt. Szemmel láthatóan vett levegőt (miközben az oxigéndús vért még köldökzsinórjából is kapta) és jó színben volt. A férjem megkérdezte a doktornőt, hogy miért nem sír? -Mért kéne sírnia? -kérdezte a doktornő és mosolygott.

Aztán más dolgom nem volt, mint fogni a babámat. Állásba, majd az ágyra segítettek (a kitolási szakasz utolsó perceiben egy gravitációs pózt választottunk, az ágyra támaszkodva térdeltem). A baba a mellkasomon pihent és lecsukott szemmel öleltem őt. Betakartak minket egy megmelegített törölközővel és takaróval. Pihegtünk. A férjem szorosan mellettünk ült, gyönyörködött kisfiúnkban, rám mosolygott, megcsókolt. A baba nagyon éber volt, tágra nyílt szemmel “nézelődött”, ismerkedett. Az aranyóra alatt, vagyis a születés utáni első egy-két órában ez jellemző. A baba (egyébként az anya is) nagyon éber, mocorog (pl. mellre kúszik). Sok baba szopni kezd az aranyóra alatt, és ez nagy segítség is a későbbi szoptatáshoz, de előfordulhat, hogy egyszerűen nem éhes. Mint például  a mi babánk.  Szülésznőnk mellre segítette, de nem igazán érdekelte a dolog… Nem tudom meddig maradtunk így, de hosszasan. Közben a doktornő és a szülésznő várták a méhlepényt.  A méhlepény megszületéséhez éreztem még egy két fájást, amit inkább mondanék kellemetlennek, mint igazán fájdalmasnak. De különösebben nem emlékszem rá. Gyors és gyengéd vizsgálat során megállapították, hogy sérülés (felületi sem) a gát területén nem történt, így varrni nem szükséges. Amire viszont pontosan emlékszem, hogy mikor ezen is túl voltam, minden fájdalom teljesen elmúlt. Azonnal és átmenet nélkül. Maradt a boldogság és az öröm.

A neonatológus kopogott, majd bejött. Gratulált, és pár egyszerű vizsgálatot végzett a babán, aki mindeközben tovább szuszogott rajtam. Nem bolygattak minket egy pillanatra sem, mindenki hozzánk alkalmazkodott.

A köldökzsinór szépen kiürült, színe megváltozott, kisbabánk teljes vérmennyisége lassan átpulzált kis testébe, köldökzsinórjából. Ekkor elvágták, majd egy kis műanyag kapoccsal elzárták a köldökzsinórt, mely eddig összekapcsolt minket. (=köldökzsinór késleltetett elvágása).

A baba magzatmázat kakilt. Első alkalommal még jól le tudtuk törölgetni, de második alkalommal ez már nem volt ez elég. Így megbeszéltük (tehát megkérdeztek róla!), hogy megfürdetjük. Ekkor került kisbabánk a férjem kezébe (nekem ugye még ágyban kellett maradni – de felültettek, hogy lássam), aki a mosdóhoz vitte őt. Nem sírt. Majd átadta a szülésznőnek, aki magabiztosan fogta és a langyos víz alá tartotta, hogy megmossa. Na itt megmutatta Kicsikénk a hangját! Ez már nem tetszett neki! De az egész tényleg csak egy két percig tartott. Bepelenkázták, felöltöztették. Az icipici ruhácska is olyan nagynak tűnt rajta! Én is felvettem egy hálóinget. Amint kész volt, a babámat is visszakaptam…

A szülés alatt egyszer sem éreztem éhséget. Sok szőlőcukrot és vizet ettem, azonban az energia és a hidratálás nagyon fontos, a babának is! Most azonban hirtelen farkaséhes lettem! Hiszen már délután négy óra volt és a vajúdás éjjel kezdődött. Nagyon jól jöttek a szendvicsek, amit magunkkal hoztunk! Miután ettem és ittam, mondtam is a férjemnek, hogy most egy zuhany és felőlem tulajdonképpen mehetünk haza… 🙂

Előzmény:

Mit tehetsz Te a csodálatos, háborítatlan szülésélményért?

Milyen egy háborítatlan szülés?

Még nincs Anyanaplód? Rendeld meg itt! 

MentésMentés